Egy nem igazán híres írónak volt egy regénye, amelyben elmesélte, hogyan változott egy róka gyönyörű nővé. A regény dramaturgiai fonala végigköveti hogyan kezd az állati lélek az emberi testben szépen lassan emberivé válni, melynek csúcspontja, amikor egyszer csak a tükörbe nézve a róka felismeri saját magát - merthogytudniillik az éntudat jelenti a legnagyobb szakadékot ember és állat között. A nem túl híres regényben ekkor a rókát olyan kétségbeejtő magány ragadja el - hiszen rájön, hogy van ő és van a világ teljesen különállóan tőle - hogy megöli magát. Pedig lett volna megoldás. 

Ha világnak nem vagyok én a része, legyen a világnak minél nagyobb része az enyém.

Ismeret, karrier, gazdagság, szerelem! Mindannyian kisgömbőcökké válunk a nagy magányban.

Minden lemondás egy kis halál - mondta Babits. Ő legalább híres. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.