Nem félek a pókoktól. Nem mondom, hogy szeretem őket, viszont nem tör rám a frász csak mert egy légtérben tartózkodom egy pókkal. Szerintem egész intelligens állatok. Ez okozza majd valószínűleg a vesztüket is, ahogy hajdani biológiai tanárom elmagyarázta. Ugyanis a pókok agya a nyelőcsövük körül helyezkedik el, ami evolúciós szempontból nem előnyös, ugyanis már így is elég nehezen nyelnek, az áldozataikból is csak a nedvességet szívják ki. Így, ha a pókok az evolúció során még intelligensebbek lesznek, akkor éhen halnak, mert nem tudják lenyelni a táplálékot, ha viszont nyelni akarnak, akkor nem lesznek elég okosak, hogy vadásszanak, tehát akkor is éhen halnak. 

Ami para, az para, ezt lássuk be. 

Viszont az megnyugtató, hogy az emberek a pókok nélkül is talán életben tudnak maradni. Tőlük nem függünk annyira, mint a méhektől. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.