Mostanában sokat olvasok Babits-ot, idézni való gondolatai voltak. Azt írja: "...és kergeti azt, ami messze s elereszti, ami közel...".

Az emberi élet szemléletének egy nagyon mély vonulata az elérhetetlen kergetése. Hamis fantáziák lebegnek boldogságról, szerelmekről és közben a teher csak egyre nagyobb. Pedig csak nem szabad összetéveszteni azt, ami lenni szeretnénk, azzal ami tényleg vagyunk. 

És ha a boldogság közel kerül, akkor tapsvihar, meghajlás... és sok Babits. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.