Mostanában sokat olvasok Babits-ot, idézni való gondolatai voltak. Azt írja: "...és kergeti azt, ami messze s elereszti, ami közel...".

Az emberi élet szemléletének egy nagyon mély vonulata az elérhetetlen kergetése. Hamis fantáziák lebegnek boldogságról, szerelmekről és közben a teher csak egyre nagyobb. Pedig csak nem szabad összetéveszteni azt, ami lenni szeretnénk, azzal ami tényleg vagyunk. 

És ha a boldogság közel kerül, akkor tapsvihar, meghajlás... és sok Babits. 

Egy nem igazán híres írónak volt egy regénye, amelyben elmesélte, hogyan változott egy róka gyönyörű nővé. A regény dramaturgiai fonala végigköveti hogyan kezd az állati lélek az emberi testben szépen lassan emberivé válni, melynek csúcspontja, amikor egyszer csak a tükörbe nézve a róka felismeri saját magát - merthogytudniillik az éntudat jelenti a legnagyobb szakadékot ember és állat között. A nem túl híres regényben ekkor a rókát olyan kétségbeejtő magány ragadja el - hiszen rájön, hogy van ő és van a világ teljesen különállóan tőle - hogy megöli magát. Pedig lett volna megoldás. 

Ha világnak nem vagyok én a része, legyen a világnak minél nagyobb része az enyém.

Ismeret, karrier, gazdagság, szerelem! Mindannyian kisgömbőcökké válunk a nagy magányban.

Minden lemondás egy kis halál - mondta Babits. Ő legalább híres. 

Úgy tartják, az egyik nagy kollektív csalódás a történelemnben a napközpontú világkép és az evolúciós elmélet mellett a tudatalatti létezésének ténye volt. Kiderült, nem mi vagyunk a világ közepén, és úgy néz ki nem is a teremtés koronájaként létezünk, ráadásul elveszett a meggyőződés is, hogy urai lennénk saját lelki működésünknek. Szőrfelállító gondolat, de szerintem ezt túlparázták.

Szerintem a tudatalatti nem egy misztikus dolog – inkább csak egy olyan része a valóságnak, amire még nem találtam szavakat.

Néha egézsen zavarba tud hozni. Most kereshetem a szavakat.

Hiába, a legfontosabb út önmagunkhoz vezet, és minden lépés apró simi az élet buksiján. 

 "Élj a pillanatnak" - mondja mindenki. Percemberekké válni, mert a biztonságot adó életperspektívák úgy szűkülnek, ahogy a világegyetem tágul. De a pillanatnak élni nem pont annyit jelent-e, hogy megszűnünk pozitívan gondolkodni? 

A pozitív gondolkodás azt hiszem Buddhától ered. Egy oszló kutya tetemében meglátta annak fehér fogait. Így született a pozitív gondolkodás. De lehet, hogy ez csak urban legeneda.

Néha elengedem a másodperceket. Ez is egy fajta révület. Az élet annyi sok jót tartogat még. 

 Azt gondolom, hogy az embereket azért is csukják börtönbe, hogy végiggondolják, miért kerültek oda, viszont vannak olyan börtönök, ahol az ajtó igazából nyitva van. Ülünk a börtönben, nyitva van az ajtó, ki tudnánk jönni simán, de helyette azon gondolkodunk a cellában kuporogva, hogy miért kerültünk ide. Van olyan börtön, ahonnan egyszerűen ki kellene sétálni. Kit érdekel miért vagyok ott?

Az életben a legnehezebb dolog élni...

Nem félek a pókoktól. Nem mondom, hogy szeretem őket, viszont nem tör rám a frász csak mert egy légtérben tartózkodom egy pókkal. Szerintem egész intelligens állatok. Ez okozza majd valószínűleg a vesztüket is, ahogy hajdani biológiai tanárom elmagyarázta. Ugyanis a pókok agya a nyelőcsövük körül helyezkedik el, ami evolúciós szempontból nem előnyös, ugyanis már így is elég nehezen nyelnek, az áldozataikból is csak a nedvességet szívják ki. Így, ha a pókok az evolúció során még intelligensebbek lesznek, akkor éhen halnak, mert nem tudják lenyelni a táplálékot, ha viszont nyelni akarnak, akkor nem lesznek elég okosak, hogy vadásszanak, tehát akkor is éhen halnak. 

Ami para, az para, ezt lássuk be. 

Viszont az megnyugtató, hogy az emberek a pókok nélkül is talán életben tudnak maradni. Tőlük nem függünk annyira, mint a méhektől. 

Van egy elmélet, amely szerint az, hogy itt és most ezt az életet éljük azokkal, akikkel éljük, az egy korábbi - sőt nem is korábbi, hiszen az idő nem is egy létező fogalom - életünkben meghozott közös döntés eredménye.

Ugyanez az elmélet azt is állítja, hogy a fájdalom a test segítségével emlékezteti a lelket arra, hogy valamiért idejött , és valamit nem tesz, amit meg kellene tennie, vagy valamit megtesz, amit nem volna szabad megtennie.

Nekem régóta fáj a lábam. Elindítom ezt a blogot, hátha elmúlik.